TAP! DIG! MY MUSEUM!

Egy lepusztult épület és egy csákány

A kiinduló helyzet szerény: a játék egy elhagyatott, lepusztult múzeumot bíz rád, amelyben még egyetlen vitrin sem áll. Nincs hosszú bevezető és nincs tucatnyi menü – a térképen kiválasztasz egy lelőhelyet, a képernyőn megjelenik a kőzetréteg, és koppintásokkal bontod tovább.

Az első tíz percben alig történik más, mint hogy előkerül néhány csigolya és egy koponyatöredék. Mégis ez az a pont, ahol a legtöbb hasonló játék elveszít, ez viszont megfog: a csont körvonala fokozatosan rajzolódik ki a kőzetben, és szinte önkéntelenül koppintasz tovább, hogy lásd, mi lesz belőle. A kalapos, pixeles ásatók és a sivatag szélén parkoló lakókocsi apró, de szerethető részletek.

Hogyan áll össze egy csontváz?

A leletek darabonként érkeznek, és egy teljes csontvázhoz több ásatás kell. Ez a rész kirakósra emlékeztet: a raktárban látod, melyik elem hiányzik még, és ennek alapján döntöd el, hova menj legközelebb. A kiállítóhelyek típusa is számít – nem minden darab kerülhet minden állványra –, így az elrendezésen is el kell gondolkodni.

Három dolgot fejleszthetsz: a múzeum szintjét, a saját karakteredét (ettől nő az egymás után indítható ásatások száma) és a csákányt, amely egyre keményebb kőzetet tör át. A három szál szépen egymásba kapaszkodik, ezért ritkán érzed, hogy üresjáratban vagy.

A látogatók arca mindent elárul

A kiállított csontvázak előtt megállnak a pixeles látogatók, és apró jelekkel mutatják, mennyire tetszik nekik, amit látnak. Ez nem puszta dísz: a gyűjtemény állapota közvetlenül visszahat arra, milyen gyorsan fejlődik a múzeum. Nekem ez adta a legerősebb motivációt – egy félkész vitrint egyszerűen nem akartam úgy hagyni.

A múzeum lassan, de láthatóan telik meg. Aki szereti, ha a haladás nem egy számláló növekedése, hanem egy berendezett terem, az itt otthon érzi majd magát.

Egy kör közelről

Egy tipikus kör így fest: megnyitod a térképet, kiválasztod azt a lelőhelyet, ahol a hiányzó combcsontot sejted, és elhasználod az aznapi ásatásokat. Ha előkerül a hiányzó darab, rögtön kiteheted a csontvázat; ha nem, akkor is marad néhány új lelet, amely egy másik állványon mutat jól. Becslésem szerint az egész öt-tíz perc, és ritkán hagy hiányérzetet – ez a rövid, de lezárt ív a játék legnagyobb erénye.

A kőzet keménysége lelőhelyenként eltér, ezért a csákány fejlesztése nem csak egy számot növel, hanem új helyszíneket is megnyit. Ettől a fejlesztési döntések kézzelfoghatók maradnak.

Ahol elfárad

Hosszabb távon a körök mintázata ismétlődik: új lelőhely, ugyanaz a koppintós feltárás, egy újabb darab. Aki mélyebb stratégiát vagy történetet vár, annak a harmadik-negyedik óra táján kevés lehet. A feliratok angol nyelvűek, igaz, olyan kevés a szöveg, hogy ez valójában nem akadály.

Kinek ajánlom?

Azoknak, akik rövid szünetekben szeretnének valami kézzelfoghatót haladni. A kezelés egyetlen ujjal működik, a PEGI 3 besorolás pedig jelzi, hogy a tartalom az egész család számára megfelelő. Aki a Dino Quest 2: Dino Games háromdimenziós ásatásait túl zsúfoltnak érzi, itt ugyanazt az élményt kapja nyugodtabb, letisztultabb formában.