Idle Museum Tycoon: Art Empire

A reneszánsztól az űrkutatásig

Az Idle Museum Tycoon egy kis galériával indul, a cél pedig egy teljes, sokszárnyú múzeum. A termek tematikusak: van reneszánsz festészet, egyiptomi és görög–római gyűjtemény, középkori, ázsiai és afrikai terem, sőt űrkutatási és óceáni kiállítás is. A jura korszak is saját termet kap, ami a dínórajongóknak kellemes meglepetés.

Az izometrikus 3D nézetben nyüzsögnek a látogatók, és ahogy nő az épület, egyre több apró mozgás figyelhető meg: csoportok egy-egy szobor körül, sétálók a folyosókon, egy bálnamakett körül álldogáló érdeklődők. A látvány rendezett és jól olvasható, bár a figurák elég egyformák.

Mit csinálsz valójában?

A játékmenet idle logikára épül: a termek maguktól is haladnak, te pedig időnként visszatérsz, fejlesztesz egy vitrint, megnyitsz egy új szárnyat, vagy idegenvezetőket és teremfelelősöket állítasz munkába, hogy a folyamatok gyorsabbak legyenek. Ez a ritmus jól illik a napi néhány perces bejelentkezéshez.

Döntési helyzet viszont kevés van. Az optimális sorrend hamar kiolvasható – mindig a leglassabb pontot kell fejleszteni –, és ettől kezdve a játék inkább követi a tervet, mint alakítja. Aki szereti a lassú, de biztos növekedést, annak ez megnyugtató; aki kihívást keres, annak egy idő után gépies.

A kvíz, amire nem számítottam

A legkellemesebb meglepetés a beépített kultúrtörténeti kvíz. Művészet, történelem, zene, tudomány, középkor és ókori civilizációk témakörében érkeznek kérdések, a jó válaszok pedig a múzeum fejlesztését segítik. Rövid, néhány kérdéses blokkok ezek – pont annyi, hogy megtörjék az idle rutint.

Az első három nap

Az első alkalom kifejezetten lendületes: rövid idő alatt megnyílik a második terem, megérkeznek az első idegenvezetők, és a látogatók száma is láthatóan megugrik. Másnap visszatérve a termek már maguktól haladtak tovább – ez a műfaj igazi vonzereje: a múzeum akkor is fejlődik, amikor nem nézed.

A harmadik nap táján ez az érzés elhalványul, mert a fejlesztések egyre hosszabb várakozást kérnek, és a képernyőn ritkábban történik valami új. Innentől a játék inkább egy napi rutin része, mint önálló program.

Ahol hiányérzetem maradt

• A termek fejlesztése egy idő után ugyanazt a mintát ismétli, csak más díszlettel.
• A haladás inkább várakozás, mint tervezés; a döntések súlya csekély.
• A kiállított tárgyakról alig tudunk meg valamit – egy múzeumjátéktól több ismeretterjesztést vártam volna.

Összevetve a testvérjátékkal

Ugyanaz a fejlesztő készítette a Merge Museum: Art & History játékot is, és a kettő tematikusan szinte ikertestvér. A különbség a kezelésben van: itt a várakozás és a fejlesztési sorrend a lényeg, ott egy összevonós tábla ad folyamatos elfoglaltságot. Ha csak a háttérben futó építkezés érdekel, ez a jobb választás; ha a kezedben akarod tartani a tempót, a Merge Museum.